Tulajdonképpen hálás vagyok:

A lányomért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia
kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van, és nem az utcán
kóborol.

Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy
alkalmazott vagyok, van munkahelyem.

A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy
barátaimmal tölthettem egy estét.

A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm.

Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.

Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a
csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam

A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt
jelenti, hogy tudok járni, és még autóm is van.

A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben
voltam.

Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt
jelenti, hogy hallok.

A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.

Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy
tudtam keményen dolgozni.

Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt
jelenti, hogy élek.

És végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert azt
jelenti, hogy
van sok barátom, akik szeretnek engem és gondolnak rám. :-)