Két barát ment a sivatagban.

Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte
a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta
a homokba:

"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
kimentette. Magához térvén, kőbe véste:

"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:

"Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?"

A másik azt válaszolta:

"Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a
megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el."

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,
A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!

Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy
pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már
lehet, hogy kevés egy élet.