Angolos elegancia
2007.01.10. 13:45
Arról nevezetes Barts-Dán Bernadette, hogy nemcsak a kanapék, lámpák és textilek szintjén 'lakberendez', hanem szükség esetén a belső, vagy akár a 'külső' építészetbe is keményen belenyúl. Sőt, ami nők esetében ritka, 'építkezési vállalkozóként' még meg is valósítja, amit kitalált.
A csinos, négygyerekes 'gyenge nő' általában saját mesterember-csapatával dolgozik: lebont, átalakít, felépít. Nála nincs különböző szakemberek közötti egymásra-mutogatás, felelősség-áttologatás, nála kész lakás van. Mostani megbízói - mit ad isten? - lapunkban látták meg egyik kész munkáját. Ez két évvel ezelőtt, decemberben történt, a legjobb pillanatban: amikor a házuknak még csak a tervei voltak készen.
- Még mielőtt találkoztunk volna - meséli Bernadette - a megbízóim nagyon precíz, komoly koncepció-leírást küldtek. Nyolc vagy tíz oldalon keresztül, újságokból kivágott fotókkal illusztrálva részletezték, mit szeretnének. Tehát az a ritka helyzet állt elő, hogy mielőtt bármit gondolhattam volna, már viszonylag pontosan tudtam, mi tetszik nekik, milyen konyhát, milyen lépcsőt szeretnének, és így tovább. Leültünk, megnéztük, hogy amit leírtak, abból mi a fontos, és hogy én mit tudok még hozzátenni.
Megkaptam a megbízást, és vele együtt az építész terveit is. A munka megkezdésekor a megbízóim már megállapodtak egy generálkivitelezővel a ház felépítéséről, azonban az elképzeléseik minél teljesebb körű megvalósíthatósága érdekében kénytelen voltam bizonyos, a kivitelezést érintő változtatást javasolni. Így került sor az egyik, a szülői fürdőszobát is magába foglaló szárny átalakítására, új nyílászárók elhelyezésére és egyéb, a belső tereket érintő, fontos változtatásokra is.
A módosításoknak a homlokzatokat érintő részei miatt új, illetve módosított engedélyezési tervdokumentációt kellett készíteni. A tervek engedélyeztetésével akadt némi gond, amitől elég hosszúra nyúlt a pecsétek megszerzésének ideje, ráadásul előttünk állt a nyár, amikor a hivatalban minden leáll...
- ... és, ha jól számolom, te közben a negyedik babáddal újra várandós lettél...
- Szülés előtt két nappal még művezettem, szülés után öt nappal már újra ott voltam a háznál...
- Most pedig a kész ház képei felett ülsz mosolyogva, öledben Johanna Pannával...
- Szép az élet, nem? A ház áll, a lakás berendezve, gyönyörűen lefotózva, a gyerekekkel minden rendben, mit akarhatnék még? Pedig nem mondhatnám, hogy az építkezés ne járt volna rengeteg egyeztetéssel, nehézséggel, felesleges körök megfutásával. Tíz dologból hatban biztosan nehézségbe ütköztünk. A követ kétszer kellett hozatni, mert a cégnek elsőre nem sikerült kellő minőségűt szállítania. Úgyhogy jöttek az olaszok, megnézték, azt mondták: igen, bocsánat, és hozták a következő szállítmányt. Csak éppen addig állt a burkolás. Aztán a parkettával adódott gond, azt is meg kellett reklamálni. Jöttek a franciák, elismerték, igen, ez hibás, és új parkettát hoztak, de addig megint állt a burkolás.
Rengeteg gépészeti és elektromos tervezői probléma is felmerült, néha nem is értem, hogy a kivitelezési tervdokumentációkat készítő alvállalkozók egyes esetekben miként gondolták megoldani a dolgokat. Persze volt sok pozitívum is, például a festést egy fantasztikus csapat végezte, Mészáros József vezetésével.
- Régóta ismerlek, tudom, hogy nagyon szívósan dolgozol. Addig mész, amíg minden meglesz, és olyan nem lesz, amilyet akarsz...
- Nem, nem amilyet én akarok. Amilyet a megrendelőim! Ez a ház, illetve a berendezése az én tanácsaim mellett a megrendelőim elképzeléseit, életvitelét és igényességét tükrözi. Ha valaki angol rusztikus konyhát kér, és történetesen egy különleges berendezési tárgyat bele, azt én tűzön-vízen át igyekszem megszerezni. Jelen esetben annyival könnyebb volt a dolgom, hogy a megbízó pár hölgy tagja számos berendezési tárgy esetében (világítótestek, kilincsek, kovácsoltvas elemek stb.) önállóan intézte a beszerzést és a beszerelést, sőt, sokszor a művezetés nehéz feladata is rá hárult. Az általam ajánlott beszállítók termékei közül igen határozottan, már jó előre kiválasztotta a lakásba kerülő tárgyakat, anyagokat.
Annak érdekében, hogy részemről mindenből kijárjam a legjobbat, időnként persze szerencsés fordulatok is kellettek. Itt például a háziasszony vágya egy nagy, bordó Aga tűzhely volt, amit Magyarországon nem forgalmaznak. Az összes létező módon megpróbálta behozatni, de a cég magyarországi magánmegrendelésre nem szállít. Ám milyen az élet? Anyukám egy délután sétált a Belgrád rakparton, és a Chippendale szalonban meglátott egy nagyon hasonló tűzhelyet - zöldben. De ahol zöld van, ott van bordó is. Úgyhogy három hónapos küzdelem után a vágy egyszer csak ilyen könnyedén teljesült.
- Bútor-ügyben mit kértek tőled a megbízóid?
- Csak azt, hogy kényelmes legyen. Persze mire a kanapékhoz jutottunk, már nem kellett sokat magyarázniuk, hiszen lassan több mint két éve dolgoztunk együtt, igen intenzíven. Szinte együtt éltünk. Úgyhogy addigra pontosan tudtam, mit szeretnek, mi áll közel hozzájuk, miben érdemes gondolkodnom. A nappali kanapéit és az ágyat a szülői hálószobába egy belvárosi bútorstúdió kínálatából választottuk ki. Aztán van még egy jó asztalosom és egy kiváló konyhás szakemberem is, akik, ha odaviszek nekik bármilyen képet, fotót, hogy 'ezt szeretném', azt egy az egyben elkészítik. Most is velük dolgoztam, a rengeteg beépített bútort, a könyvtárszobát, a gardróbot, a konyhát az utolsó szögig ők készítették el. A megbízó pár hölgy tagja Bécsből, a Laura Ashley üzletből is hozott lámpákat, a gyerekeknek anyagokat, a bútorszövet válogatása pedig már nem is munka, hanem a tiszta élvezet volt. A házba a világítótestek nagy részét a Lámpastúdió Kft. szállította.
- Nekem azért van egy hiányérzetem: hol vannak a képek a falakról?
- Nekem a szőnyeg is hiányzik, meg egy kis rumli az asztalról, szóval néhány olyasmi, amitől azt érezzük, hogy ez már egy működő otthon, de mint mindenhez, ehhez is idő kell. De a tulajdonosok még csak két hónapja költöztek be, éppen csak boldogan pihegnek, élvezik, amit megteremtettek. Igazán belakni még nem volt alkalmuk a lakást. Majd szép lassan az is elkövetkezik.
- Említetted, hogy nagyon koncepciózusak voltak az otthonteremtésben, mégis, úgy érzem, sok mindenben szabad kezet adtak neked. Úgy tetszik, jó a kompromisszumkötő-képességetek.
-Valóban, elég sokféle direkt kívánsággal álltak elő, és én ezeket tiszteletben tartottam, illetve általában egyetértettem velük. Nem éreztem úgy, hogy ha rajzolok valamit, akkor azt mindenáron rájuk kell erőltetnem. A nappaliban például a kandallót én eredetileg kicsit kifordítottam a térbe. Kiderült, hogy tévedés volt, a szoba ezt nem bírja el. Úgyhogy gond nélkül visszafordítottuk. Ők viszont attól álltak el, hogy a gyerekek fürdőszobája két irányból átjárható legyen. Az már csak apró részlet, hogy ugyanitt a földre lila színű csempét rakunk-e, és hogy a fali csempe virágos, vagy macskamintás legyen. Olyan lesz, amilyen nekik jobban tetszik. Végül is ők élnek a lakásban, nekik kell jól érezniük magukat benne. Ezek normális kompromisszumok, és ez az egész egy nagy, közös játék. Amiben mindannyian győztesek vagyunk.
- Mindezért a megbízóid nyilván hálásak voltak neked.
- Olyan barátság szövődött köztünk, hogy ma már a gyerekeinket is egy óvodába járatjuk.
Bors Edit fotók: Darabos György
Még több ötletet talál a Lakáskultúra oldalain! Katt ide.
További egypercesek, archívum: http://www.egyperces.hu
|