Napjainkban, sajnos, nem ritka, hogy az idős éveikre magukra maradt kisnyugdíjasoknak egyre súlyosabb terhet jelent lakásuk fenntartása, sőt, gyakran napi megélhetésük biztosítása is. A közüzemi számlákat, a havonta esedékes díjakat és a lakásukkal kapcsolatos egyéb költségeket jövedelmük már csak nehezen, vagy egyáltalán nem fedezi. Megszokott és biztonságot adó lakókörnyezetüket azonban egy nyugdíjas-otthoni elhelyezésre nem merik felváltani.


Ilyen élethelyzetekben jelenthet megoldást egy körültekintően megkötött életjáradéki szerződés.


Az életjáradéki szerződés - a nála közismertebb és gyakrabban is alkalmazott tartási szerződéshez hasonlóan - azt a célt szolgálja, hogy a támogatásra szoruló személy (jogosult) anyagi ellátása, létfenntartása a hátralévő életére megfelelően biztosítva legyen. Amíg azonban ez a támogatás a tartási szerződés keretében többnyire az eltartó háztartásában, együttlakás mellett nyújtott ápolás, gondozás és más természetbeni szolgáltatások formájában történik, addig az életjáradéki szerződés esetében a létfenntartás biztosítása csupán egy meghatározott pénzösszeg (esetleg valamilyen termékmennyiség, például élelmiszer, gabona, tűzifa) havi, vagy más rendszerességű szolgáltatását jelenti. Ez a "nyugdíjkiegészítés", noha nem jár együtt semmilyen gondozó-tevékenységgel, szerencsés esetben biztosítani tudja, hogy az arra rászorulók a lakáskörülményeik megváltoztatása nélkül tovább élvezhessék a megszokott életminőségüket.

A szerződéskötéskor megállapított összegű életjáradékot az eltartott részére élete végéig kell folyósítani. A járulékfizetésre vállalkozók számára ez a szerződés tehát igencsak kockázatos, hiszen fizetési kötelezettségük időtartama kiszámíthatatlan. Előfordulhat, hogy a kikötött életjáradék csak pár hónapig terheli őket, de akár évtizedekig is fizethetik. A szerződésnek ez a "szerencse" jellege kívánja meg az élethosszig tartó járadékfizetés megfelelő ellentételezését, amely leggyakrabban az eltartott lakásának, vagy valamely egyéb ingatlanának a tulajdonjoga. Nem árt tehát hangsúlyozni, hogy az életjáradék elsősorban azoknak a nyugdíjasoknak kínál valódi alternatívát, akik saját ingatlantulajdonnal is rendelkeznek. Nem kizárt persze az a megoldás sem, hogy a szerződés a rászoruló egyes értékesebb ingóságai (értéktárgyai) tulajdonának átruházása fejében jöjjön létre, ez a lehetőség a gyakorlatban azonban lényegesen ritkábban fordul elő.

Mint látható, az életjáradéki szerződés az eltartók szempontjából hosszú távon akár a lakáshoz jutás lehetőségét is jelentheti, sőt, sokak számára ez a jogügylet gyakran az otthonteremtés egyedüli megoldásaként kínálkozik. Az életjáradék ellenértékeként meghatározott ingatlan tulajdonjogát már a szerződés megkötésével egyidejűleg megszerezzük, azzal tehát nem kell megvárnunk a jogosult halálának bekövetkeztét. Ha azonban az eltartott az életjáradék fejében saját otthona tulajdonjogát ruházza át, akkor annak használatára továbbra is - egészen élete végéig - jogosult marad. Itt érdemes rögzíteni, hogy amíg az eltartott halála minden esetben megszünteti az életjáradéki szerződést, addig fordított esetben ez csak akkor igaz, ha az életünkben nyújtott járadékok összege az átruházott ingatlan értékét fedezi. Ellenkező esetben az életjáradék-fizetési kötelezettség átszáll az örököseinkre, akik továbbra is kötelesek lesznek az eltartott létfenntartásáról gondoskodni.

Természetesen az életjáradéki konstrukció az eltartott szempontjából is komoly kockázatokat rejthet magában, különösen akkor, ha a lakása tulajdonjogát még az életében más személynek elidegenítjük és ezt követően a havi járadékokat már nem, vagy csak késedelmesen szolgáltatjuk. A törvény az ebből eredő veszélyek megelőzése és az eltartott érdekeinek védelme érdekében lehetőséget ad arra, hogy az életjáradéki szerződés alapján az eltartott javára az ingatlan teherlapján úgynevezett életjáradéki jog kerüljön bejegyzésre. Bár ez a bejegyzés nem kötelező, de az eltartott érdekében célszerű, hiszen ha ezt követően a járadékfizetési kötelezettségünket nem teljesítenénk, akkor a jogosult az egykori ingatlanából végrehajtás útján kielégítést kereshet, végső soron akár az ingatlan elárverezése útján is. Az életjáradéki jog bejegyzése nem akadálya annak, hogy az ingatlant később elidegenítsük, ilyen esetben azonban a vevőnek tudnia kell, hogy ha az életjáradékot utóbb nem, vagy nem megfelelően fizetjük, akkor az eltartott közvetlenül ellene is fordulhat, és köteles lesz tűrni kielégítését a megvásárolt ingatlanából.

Az életjáradéki szerződés lényegét jelentő "lakásért támogatás" konstrukció kapcsán feltétlenül érdemes említést tenni az önkormányzatok körében mind népszerűbbé váló, a kisnyugdíjasok életminőségének fenntartását, javítását célzó úgynevezett lakásért életjáradék rendszerekről. Ezek lényege, hogy a saját lakással rendelkező nyugdíjasok ingatlanjukat az önkormányzat részére is értékesíthetik, amely a tulajdonjogért cserébe egy egyszeri, általában az ingatlan értékének 10-20 százalékát kitevő egyösszegű juttatást fizet, majd életfogytig tartó havi életjáradékot biztosít. A nyugdíjasok lakásukat életük végéig továbbra is változatlanul használhatják, sőt, az önkormányzatok a fix összegű életjáradék fizetésén felül vállalhatják a lakásbiztosítás díját, társasház esetében pedig a közös költséget és a lakás állagának a megőrzéséhez szükséges felújítási munkálatok költségét is.

Az önkormányzatok által hirdetett lakásért életjáradék programokban a szerződéskötésnek általában csak annyi a feltétele, hogy a nyugdíjas az adott település (kerület) lakója legyen, és egy meghatározott életkort (általában 60-70 év) már elérjen. További feltételként meghatározható, hogy a lakás megfelelő állapotú, szobaszámú és komfortfokozatú legyen, illetve általános követelmény az ingatlan tehermentessége is. A járadék összegét általában a lakás értéke, a szerződő nyugdíjas életkora, neme, vagy esetleg az egészségi állapota határozza meg.

Noha ezekbe az életjáradék-fizetésen alapuló rendszerekbe az időskorúak gondozása nem tartozik bele, a rendszeresen fizetett életjáradék azonban lehetővé teszi számukra, hogy a nyugdíjhoz társuló havi kiegészítésből életkörülményeiken a szükséghez képest javítani tudjanak. Megjegyzendő végül, hogy ez a "piac" lassan vonzóvá kezd válni az életjáradéki szerződések megkötésére szakosodott, az állam által támogatott és garantált intézményrendszer, illetve a tőkeerős magánvállalkozások (bankok) számára is, így alighanem a nyugdíjasok hamarosan a leinformálhatatlan apróhirdetések helyett egyre gazdagabb és mind biztonságosabb életjáradéki kínálatból válogathatnak.

Dr. Stefanits Péter

Forrás: www.lakaskultura.hu

További egypercesek, archívum: http://www.egyperces.hu