A reneszánsz korában minden valamirevaló kastély télikertjében citrom- és narancsvirágok is illatoztak. A távoli tájak varázsát, misztikumát sugárzó két citrusfaj a versailles-i kertből indult közép-európai hódító útjára.

Annak idején edényes növényként ékeskedtek Schönbrunnban, Pozsonyban, a Budai Várpalotában, sőt az Esterházy- vagy a Grassalkovich-kastély oranzsáriumában is.Egyet-kettőt azonban nekünk is érdemes dédelgetnünk.

Valamennyi citrusféle örökzöld cserje vagy kis fácska. A kemény tapintású, bőrszerű levelek hónaljában (citrom), vagy a kis, virágzati hajtásokon (narancs) nyílnak erősen illatozó, fehér és vajszínű virágaik, amelyek ékszerként világítanak a fényes, mélyzöld levelek között.
A Citrus-nemzetségnek rendkívül sok megjelenési formája és hibrid fajtája ismert. Szerencsére, vannak közöttük olyanok is, amelyek jól viselik a mi éghajlatunkat. Gondozásuk az átlagosnál kicsivel több figyelmet kíván, de a termésektől színes növények kárpótolnak bennünket a fáradságért.

A régi egyiptomiak által kitrifának nevezett citrom (Citrus limon) szabadban és lakásban egyaránt nevelhető edényben. Nyáron, a kertben vagy a teraszon tartott növényt óvjuk a tűző napsütéstől, a széltől. Rendszeresen öntözzük, de kis adagokkal, s lehetőleg lágy vízzel. Fűtetlen (fagymentes) vagy alig fűtött helyen teleljen. Ilyenkor éppen csak annyi vizet kapjon, hogy a talaj ne száradjon ki. Levelei két-három évente cserélődnek. Ne ijedjünk meg tehát, ha a teleltetés alatt nagy részük megsárgul és leesik, hiszen nyáron újak fejlődnek helyettük.
Az egész évben szobában tartott fácskák a téli pihenés idején a lakás leghűvösebb részére kerüljenek. A fűtött szobában ugyanis kihajtanak, s a fényhiány miatt megnyúlt, csúnya vízhajtások fejlődnek ki rajtuk. Készüljünk fel rá, hogy a fát négy-öt évenként át kell ültetnünk. Közömbös vagy kissé savanyú kémhatású föld (Florasca B, Bioland B) és humuszos kerti föld fele-fele arányú keverékében fejlődik szépen. Nyáron kéthetente tápoldatozzuk.

Az első években a harmadik-negyedik levél fölött csípjük vissza az új hajtásokat. Ezzel a beavatkozással elősegítjük, hogy mielőbb virágzó fácska legyen belőle. Általában a negyedik elágazáson nyílnak majd az illatos virágok, tavasszal vagy nyár elején. Élvezetes időtöltés, ráadásul biztosabb lesz a termés kialakulása is, ha a beporzást mi magunk végezzük el oly módon, hogy a virágport - ecset segítségével - a bibére dörzsöljük. A tavaszi megporzásból fejlődő termések februárban-márciusban érnek meg a meleg helyen telelő növényen. Hideg telelés esetén késő tavasszal vagy nyár elején sárgul meg a gyümölcs.