Valószínűleg sokunkban vetődött már fel a gondolat, hogy az életművünk eredményeként megszerzett ingóságoknak és ingatlanoknak mi lesz a sorsa halálunkat követően.

Tisztában vagyunk annak lehetőségével, hogy vagyonunkkal, vagy annak egy részével halálunk esetére akár egy egyoldalú nyilatkozat formájában is szabadon rendelkezhetünk, kevesen ismerik azonban azokat a roppant szigorú követelményeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy ezt az okiratunkat érvényes és hatályos végrendeletnek lehessen tekinteni.

Végrendeletének tartalmát, azaz a halálunk utáni utódlás rendjét alapvetően mindenki szabadon határozhatja meg. Tekintettel azonban arra, hogy ezen nyilatkozatunk jogi hatásai már csak halálunkat követően fognak beállni, így, ha az örököseink között később vita merülne fel, akkor a tényleges akaratunk megállapítása és végrendeleti céljaink bizonyítása utólag már komoly nehézségekbe ütközhet. Ezeknek a problémáknak a megelőzése érdekében a jog a végrendelet alkotását szigorú alakszerűségi követelményekhez köti.

Jóformán bármilyen alaki kellék hiánya végrendeletünk érvénytelenségét eredményezheti. Első és legfontosabb megkötés, hogy végrendeletet csak a törvényben meghatározott formák valamelyikében lehet megtenni. E három lehetséges végrendelkezési forma a közvégrendelet, az írásbeli magánvégrendelet és a szóbeli végrendelet. Míg közvégrendeletet és írásbeli magánvégrendeletet bármikor alkothatunk, addig szóbeli végrendeletet csak kivételesen, a törvényben meghatározott szigorú feltételek esetén, életet fenyegető rendkívüli körülmények között lehet tenni.

Az alaki hibák elkerülésének legcélravezetőbb és legkisebb kockázattal járó módja a közvégrendelet alkotása, amelyet elvileg bármelyik közjegyző, vagy helyi bíróság előtt megtehetünk (lakóhelyünk, illetve vagyonunk hollétére tekintet nélkül). Célszerű azonban, ha a lakóhely szerint illetékes közjegyzőt keressük fel, mivel halálunk esetén o fogja a hagyatéki eljárást lefolytatni.

Ha közvégrendelet tétele mellett döntenénk, tudnunk kell, hogy nem minősül közvégrendeletnek az az okirat, amelyen a közjegyző csupán az aláírásunkat hitelesítette és nem közvégrendelet a közjegyzőnél letétbe helyezett végrendeletünk sem. Ez utóbbiak persze, mint írásbeli magánvégrendeletek még érvényesek lehetnek.

Az előzőhöz képest gyakoribb végrendelkezési forma az írásbeli magánvégrendelet, amelynek elkészítésében azonban jogvégzett személyek már nem feltétlenül működnek közre, így több hibázási lehetőséget is rejtenek magukban. A törvény a saját belátásunkra bízza, hogy magánvégrendeletünket magunk kívánjuk-e megírni, vagy azt mással íratjuk-e meg. Ha saját kezűleg kívánjuk megírni, úgy annak érvényességi feltétele csupán annyi, hogy azt az elejétől a végéig saját magunk kézírással írjuk és aláírjuk. Természetesen, ha végrendeletünket mással íratjuk - vagy magunk gépeljük (tehát nem kézírással írjuk) -, akkor a törvény ennél szigorúbb alaki feltételek ír elő az érvényességhez. Ilyen esetben ugyanis szükséges, hogy végrendeletünket két tanú együttes jelenlétében írjuk alá, vagy ha azt már korábban aláírtuk, akkor aláírásunkat két tanú előtt a magunkénak ismerjük el. Az együttesen jelenlévő tanúknak a végrendeletet az "előttünk mint tanúk előtt" szövegrész, vagy csak egyszerűen az "előttünk" szó feltüntetésével maguknak is alá kell írniuk. Érdemes hangsúlyozni, hogy a tanúk feladata csupán az aláírásunk hitelesítése, ezért a végrendelet tartalmát nem kell ismerniük (arról tehát nem kell felvilágosítást adnunk), sőt, azt sem kell tudniuk, hogy végrendeletünk elkészítésében működtek közre.

Folyt. köv.