Szerelmem, barátom, társam 1.
2006.10.08. 15:39
Minden rossz tapasztalat ellenére, a boldogság legfőbb forrásának ma is a kiegyensúlyozott párkapcsolatot tartjuk. Szerelem, házasság, gyerekek. A legtöbben ezt szeretnénk az élettől. Ám ha megkapjuk rá az esélyt, hagyjuk, hogy tovaröppenjen kezünkből a kék madár...
Olyan szépen indul minden. A házasságok többsége szerelemből köttetik; fiú és lány nem tudnak tovább egymás nélkül élni, örök hűséget fogadnak egymásnak.
Kevés fogalom létezik ezen a bolygón, amiről többet írtak, zenéltek, festettek és táncoltak volna, mint a szerelemről. De mi a szerelem? Miért leszünk valakibe szerelmesek, egy másikba meg soha? Vajon másképp szeretünk fiatalon, mint érettebb korban? Hogyan szeret a férfi és miképpen a nő? Erről vajmi keveset tudunk.
Persze, nehéz valamit körülírni, ami nem az értelem, hanem az érzelem dolga. Van, aki szerint a szerelem puszta szexualitás. Csakis a fajfenntartás miatt van az egész hajcihő. Minthogy ma már (az AIDS veszélyét leszámítva) igazán szabad a vásár a szex terén, azt gondolhatnánk, aki szexuálisan kielégült, érzelmileg is elégedett. Nyilvánvaló tévedés: lehet valaki nagybani fogyasztó szexből, miközben tele van hiányérzettel, és a lelke üresen kong.
A szerelem sorsszerűség, vallják sokan. Rátör az emberre, mint valami nyári zivatar, amelynek tehetetlenül ki vagyunk szolgáltatva. Nos, nem egészen. A szerelem mindig hajlandóság kérdése. Nyitottnak kell lennem, készen állni arra, hogy szeressek. Ha például mással járok, netán házasságban élek, a találkozás múló élmény marad csupán.
A nagy szerelem örökké tart. Így szeretnénk, mindannyian. Az emberek azzal a reménnyel indulnak a házasságba, hogy szerelmük egy életen át elkíséri őket. Sőt, az évekkel még erősödik, elmélyül. Akadnak párok, akik ezt az áldást átélhetik, azonban biztos, hogy keményen meg kell dolgozniuk érte.
Amikor nem volna szabad Kata nagy szerelmi csalódásból lábadozott éppen. Büszkeségében mélyen megsértette a fiú, aki már régen mással - is - járt. Amikor ez kiderült, a lány két hónapon belül hozzáment egyik évfolyamtársához. Péter már régen kinézte magának a feltűnően csinos lányt, de addig nem volt esélye. A házasság jól indult, vidéki ügyvéd szülők, gyönyörű, háromszobás lakás a fiataloknak, jól fizető állás, a város elitjéhez tartoztak. Megszülettek a gyerekek, Kata tökéletes anya lett, megtanult sütni, főzni. Kívülről úgy tűnt, mintacsalád az övék. Mindenkit megdöbbentett, amikor Kata nemsokára bejelentette, válni akar. Nem érez semmit a férje iránt, vagy ami még rosszabb, kifejezetten taszítja a fiú fizikai közelsége. Miért ment akkor hozzá - tették fel többen a kérdést. Egyértelmű. Kata a házassággal be akarta magának bizonyítani, hogy bár elhagyták, van valaki, akinek a számára kívánatos és szeretnivaló. Hogy a válás után Péter, a mit sem sejtő áldozat mit érzett, a gyerekekről nem is beszélve, el lehet képzelni.
A házasságot nagyon sokan afféle mentsvárnak képzelik, ami gyógyír lesz valamilyen korábbi lelki sérelemre, életvezetési problémára. Gyakori, hogy a fiatalok a szülők akarata ellenére mondják ki az igent, és az is tipikusnak mondható, amikor kisebbrendűségi komplexus áll a háttérben.
Ildikó csinos, de félszeg, tele önértékelési gonddal. A fiú a főiskola hőse, okos, kisportolt, menő szülőkkel, reményteljes jövővel. Tamás mellett Ildikó biztonságban érzi magát, addig mindig magányos volt. Már az első évfolyam végén összeházasodnak, az ifjú férj büszke a feleségére, és szívesen gondol rá, milyen nagyon szerelmes belé Ildikó. Holott a lány elsősorban azt szereti, hogy a férje társaságában végre ő is valaki. Ez még nem lenne baj, de a jó kapcsolathoz kevés.
Ugyancsak gyakori, és különösen a nőkre igaz, hogy párjának az anyja, ápolónője, gyámja szeretne lenni. Vagyis azt kívánja, hogy a férfi legyen gyenge, döntésképtelen és gyámoltalan. Nem túl rózsás esélyek a jó házasságra.
|