Kezdetben csak néhány tárgy kerül közel hozzánk, amelyek valamiért megragadják a fantáziánkat, s amelyeket "okvetlenül" meg kell szereznünk. Eleinte azért vesszük meg, hogy a mindennapjainkban használjuk őket (például egy régi virágtartóedényt, vagy egy szép térképet), de később, amikor már egyre többen vannak, valamilyen titokzatos kapcsolat lép működésbe, amely egymáshoz fűzi őket.


"Veszélyessé" akkor válnak, ha már mi is észrevesszük, amit környezetünk régóta gyanít, hogy az életünkben egyre fontosabb szerepet kapnak az időközben gyűjteménnyé összerendezendő darabok. Porcelánfejű baba, játék, könyv, hanglemez, érme, porcelán, üveg, ásvány, kavics, képeslap, régi műszaki cikk, hangszerek, kulcsok - felsorolni is lehetetlen, mi mindent gyűjthet az ember.

A gyűjtővé válás folyamata általában követhetetlen és visszafordíthatatlan. Legtöbbször gyermekkorban kezdődik, és gyakran végigkísér egész életünkön. A gyűjtés valójában velünk született ösztön, gyűjtők mindig is voltak és lesznek a világon, legfeljebb a gyűjtési körök változnak. Akit megérint ez a szenvedély, mindent megtesz annak érdekében, hogy gyűjteményét gyarapítsa, magáénak tudhasson különleges ritkaságokat. Nemegyszer ez a szenvedély családon belül apáról fiúra száll: a könyvgyűjtők általában már gyerekkoruktól kezdve a betűk szerelmesei. Az utazás megszállottai gyakran válnak térkép- és útikönyv-gyűjtővé, aki szereti a szép ruhákat, kalapokat halmoz fel...

A gyűjtésnek természetesen léteznek el nem hanyagolandó árnyoldalai is. Előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik az a pillanat, amikor rádöbben a lakásában eluralkodó, "fojtogató" helyhiányra. A gyűjtőszenvedélynek efféle tünetei közismertek: a lakás legváratlanabb pontjain ütközhetünk egy-egy gyűjtemény darabjaiba. Tipikus jelenség, amikor már az előszobában "átmenetileg" elhelyezett könyvespolc hátsó sorai is beteltek, vagy a falak szinte már láthatatlanok a tapétaszerűen egymás mellé zsúfolt képek rengetegében. A gyűjtők viselkedése érthető, ők mindössze arra törekszenek, hogy kollekciójuk minden egyes darabja jól látható legyen. Pedig a festmények akkor élvezhetőek igazán, ha levegősen, áttekinthetően helyezik el őket; ha nem így vannak, gyengítik egymás hatását.

Jóval nehezebb a helyzet, ha valaki bútorokat gyűjt, ilyenkor ugyanis a környezet könnyen válhat raktárrá. Akadnak, akik egyetlen bútorféleség, például a szék stílusfejlődését követik nyomon, mások egy bizonyos korszak összes berendezését igyekszenek összeszedni. Szerencsés esetben az egyes darabok kényelmesek és jól használhatók a mindennapi életben is. Kis lakásokban, nyaralókban szerencsés népi jellegű tárgyakat gyűjteni, ugyanis ezek - méreteiknél fogva - könnyebben helyezhetők el, és a hétköznapi életben is jól használhatók. Porcelán- és üveggyűjtemények elhelyezésére a legjobb polcokat, vitrineket beszerezni. Néhány gyűjtési terület azonban speciális elhelyezést igényel: egy éremgyűjtő nemigen boldogul posztóval bélelt, sokfiókos tároló nélkül. Sok tárgy esetében igen fontos a megfelelő fényviszonyok biztosítása is. A természetes fény nyújtotta lehetőségeket részesítsük előnyben, de ne feledkezzünk el a direkt napsugár roncsoló hatásáról sem, főként a textíliák és festmények esetében. A régi bútorok rosszul viselik a fűtéstől kiszáradó levegőt, számukra gondoskodni kell a megfelelő páratartalomról.

Anyagi helyzettől függetlenül, megfelelő találékonysággal és jó érzékkel bárki lehet gyűjtő. Nem a gyűjtemény értéke a meghatározó, hanem az, hogy tulajdonosa mennyire képes élni az adott terület kínálta lehetőségekkel. A megfelelően kordában tartott gyűjtemény nemcsak érdekes, de a lakás dekorálásának egyik különleges módja is.

Karbantartás, tisztítás

Ezüst
A levegőn hamar fénytelenné válik, ezért, ha nem használjuk, célszerű darabonként nejlonzacskóba csomagolva tárolni. Tisztításkor meleg, szappanos vízzel mossuk le és töröljük szárazra. Alapos tisztításhoz használható ezüsttisztító szer, majd puha rongy a fényezéshez.

Sárgaréz, vörösréz
Speciális fémtisztító-szerekkel kezeljük őket.

Bronz- és m<