Patthelyzet ez: a férfi, a nő és a szerető viszonya. Senki sem képes kitörni, mindenki szenved. A vége fájdalmas, sokszor durva. Mindhárman megisszák a hűség-hűtlenség levét. A legnagyobb kortyot a nők: a férfiak nyolcvan százaléka ugyanis visszatér a nejéhez...

- Tudod, hogy szemétség, amit ez a pasi tesz, ráadásul mind a hárman szenvedünk a viszonytól - mondja Emese. - Mégis, amikor rideg, hisztis és slampos feleségéről mesél, a meg nem értésről, amely a házasságát jellemzi, megsajnálod. És megbocsátod, hogy bár az ellenkezőjét hiteti el veled, mégis csak a második vagy. - Emesét - rendszerint - nős férfiakkal hozza össze a sors. Nem keresi őket, csak az útjába akadnak.

Sajnálni való álszentek?
Mindennapos eset, mondják: egyidős a házassággal. Vannak, akik szerint a férfiak alaptermészetébe amúgy sem fér bele, a holtomiglan-holtodiglan. Vadászszenvedéllyel dúsított vérük hajtja őket tovább és tovább. És mert közben kényelmesek is, visszatérnek az asszonyhoz újra és újra.

Általában ugyanis ez a vége. A szemszögükből nézve kínossá, kényelmetlenné - követelőzővé - válik a szerető. Ekkor véget vetnek a kapcsolatnak. És meggyónva vagy eltitkolva hazamennek, ahol általában vissza is fogadják őket. Az a feleség, akinek már nem kell macsót játszaniuk, naponta bizonyítaniuk. Aki ismeri a betegségeiket, a gyógyszereiket és a mániáikat. Mondják, az okos feleség azt vallja: egy-két félrelépés belefér, fő, hogy mellettem maradjon.

Szakértők összeállították a "visszatérések" okait. Elsőként azt jelölték meg, mely szerint a férj egyáltalán és eredetileg sem akarta elhagyni a feleségét. Vagyis szerelmes lett, de a válásra nem gondolt, a viszonyba belekezdett, többre azonban nem vágyik. Amikor rájön, hogy veszélyes vizekre evezett - visszamegy.

Lehet okolni a stresszt is. A házasságon kívüli viszony ugyanis nagy szervezkedést jelent: alibik, kifogások keresését, bizonyítékok eltüntetését, dupla kiadást, magyarázkodást, kevés alvást. Aztán a szerető is igényeket támaszt, mert idővel nem elégszik meg a másodlagos szereppel, hosszú távon méltóságon alulinak tartja, többet szeretne.

- Nagy szerelem volt a lelki és földrajzi távolságok ellenére - folytatja Emese. – Külföldön éltem és bébiszitterkedtem egy három gyerekes családnál. A feleség rideg volt, nem foglalkozott a férjével, de a gyerekekkel sem. A férfi általában visszahúzódott a saját birodalmába. Fokozatosan kerültünk közel egymáshoz. Beszélgettünk, együtt vigyáztunk a kicsikre... Éreztem: itt az ideje, hogy észbe kapjak. Hazajöttem. Pár hónap múlva egyszer csak itt volt. Megkeresett. Nagyon szerettük egymást. Hónapokat töltött ingázva. Aztán vége lett.

Szeretők és riválisok
- Korábban kőkeményen tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy sosem megyek bele olyan kapcsolatba, amelyben csak másodhegedűs lehetek - kezdi Anett. - Mégis: ő volt életem egyik legfontosabb pasija. Amikor találkoztunk mindketten komoly és stabil kapcsolatban éltünk. Elsöprő, ezerszázalékos szenvedély volt, majdnem egy évig tartott. Nehezen viseltem a "viszonnyal" járó kellemetlenségeket. Az állandó titkolózást, a félelmet a lebukástól, és főleg a szüntelen önmarcangolást, lelkiismeret furdalást. Egy évig tartott, aztán elváltak útjaink... Ritkán ugyan, de ma is találkozunk. Mint barátok, távoli ismerősök persze.