H. M. R.: A karácsonyi ajtó Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem. Vártam nyílását azon a sok-sok felejthetetlen szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel, mikor ragyog fel a titkok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága!
Rég volt ... azóta évek repültek, és messziről int már az öregség, s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek, - ez már nem emlék, - a karácsonyi ajtót lesem még!
Ó, de már többet tudok azóta! Gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál, mit a szem nem láthat országában a dicső Királynak!
Tudom, az ajtó egyszer kitárul. S jöhetnek gondok vagy szenvedések, ez ad most nékem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött ... s már küszöbén élek!
Kellemes Vasárnapot, és szorgalmas készülődést kívánok Karácsonyra! ( Ugye meggyújtottad a harmadik gyertyát is?!) Szeretettel puszillak: Hajni
|